Meghökkentő, hogy mennyire nem várt helyekről érkezhet néha a segítség, jó tanács. Például sosem gondoltam volna, hogy a Balatonig kell mennem ahhoz, hogy megtudjam, ki a legjobb addiktológus budapest vonzáskörzetében, akihez nyugodtan fordulhatok alkoholizmussal kapcsolatos ügyekben. Na jó, még ha nem is közvetlenül hozzá, de ahhoz a magánüzemeltetésű addiktológiai központhoz igen, ahol ő az egyik vezető szakember. Pedig az egész csak egy nyaralásnak indult, sok-sok vitorlázással és fürdőzéssel, hogy végre el tudjam felejteni egy kis időre az életemben összegyűlt feszültséget, bajokat. Sajnos amióta apukám alkoholista, azóta a cégem irányítása sem úgy megy, mint ahogy azt magamtól elvárnám, vagy ahogy a legjobb lenne. De szerencsére a balatoni vitorlásklubban mindig találni valakit, aki érti a témát és tud segíteni.
Évek óta tagja vagyok annak a klubnak, ahol a vitorlásom is dokkol, illetve ahová ki szoktam kötni. Gyerekkorom óta izgatott a dolog, és amint elég tehetős lettem ahhoz, hogy űzni tudjam ezt a remek sportot, azonnal bele is vágtam. Ebbe a klubba is beléptem, hogy élvezni tudjam az előnyeit, és hogy nálam tapasztaltabbakkal ismerkedjek meg. Meg aztán ez egy eléggé elit társaság, nem mindenki kerülhet be ide. Ezt most nem önfényezésként mondom. Viszont alaposan rányomja a bélyegét az életemre az apukám függősége, és hiába próbálok a lelkére hatni, sajnos nem megy. Ő az utolsó élő szülőm, és igyekszem gondoskodni róla amennyire csak emberileg lehetséges, de csak azon lehet segíteni, aki hagyja. Akkor viszont összetörnék, ha őt is elveszíteném, szükségem van még rá.
A feleségemmel az egyik szokásos vitorlás nyaralásunkat töltöttük a Balatonnál, mikor egyik este beszélgetésbe elegyedtünk egy hasonló korú, talán nálam kicsit idősebb formával. Szó szót követett, főleg a hajós tapasztalatainkról témáztunk, de amikor a pincér jött a rendelésünkért, és őt is meg akartuk hívni egy italra, visszautasította. Azt mondta, hogy az ő alkoholizmusa még csak kezdő volt, de örül, hogy kijött belőle. Erre természetesen folytattuk a témát, elmeséltem, mi a helyzet apukámmal és szinte rögtön tudta is a megoldást. Ajánlotta azt az intézményt, ahol őt is kezelték, és akiknek a felépülését köszönheti. Többek között azért is, mert olyan addiktológus budapest környékén is csak egy van, mint aki ott dolgozik szakorvosként, a két személy pedig egy és ugyanaz.
A kezelés lényege, hogy új fajta módszerekkel mindössze egyetlen hónap alatt rendbe rakják a kezelteket annyira, hogy utána már csak utólagos foglalkozásokra, utógondozásra van szükség. Ő akkor nem is gondolta volna, hogy ennyire hatékonyak lesznek, ilyen gyorsan maga mögött tudja majd hagyni a függőségét. Meg is mutatta a honlapját ennek az intézménynek, és el kell ismernem, valóban nagyon meggyőző dolgokat láttam. El is határoztam, hogy amint lehetőségem nyílik rá, apámat is meggyőzöm arról, hogy ide forduljon. Legyen akármilyen drága a kezelés, ki fogom fizetni, mert pénzt akármennyit kereshetek még, de apukám csak egy van. és a saját családomon kívül ő az egyetlen, aki még megmaradt nekem.