Napozunk a parton, ki-ki kezében fagyi, lángos vagy hekk, a gyerekek a vízben labdáznak, a tinédzserek röpiznek, a szülők olvasnak. Igazi idilli nyári jelenet.
Na most gondoljunk bele abba, hogy akik a büféket üzemeltetik, fenntartják, ellátják termékkel és akik kiszolgálják a vendégeket, azok mindez idő alatt semmit se lazíthatnak. Nincs napozás, nincs fürdőzés. Lángos mondjuk annyi van, hogy már a gondolatától is émelyegsz, úgyhogy úgy sem eszel.
Már nagyon rég óta minden nyáron sokat melózok Balatonon, mert van pár élelmiszerraktára ott a cégnek, ahol dolgozom. Rengeteg kis part menti büfét látunk el. Tavalyi nyáron óriási felfordulás volt, mert a raktárak felújításakor új raklapos polc rendszer került a helységbe, így minden új helyen volt. Igaz hogy legfőbb ideje volt már annak hogy felújítsák a raktárakat. Főleg a polcokkal volt nagy baj, mert egyrészt nem volt elég belőlük, másrészt ami volt sem volt jó. Nem voltak elé szélesek, hamar elgyengültek. Több le is szakadt. Ezeket az újakat innen rendeltük és nagyon beváltak. Sokoldalúan alakíthatóak és tényleg bármit elbírnak. Viszont eleinte problémát okoztak, mert nem voltak felcímkézve és a raklapos polcok tengerében elég könnyen elvesztünk. Pedig nagy szükségünk lett volna arra, hogy frappánsan és gyorsan megtaláljuk azt, ami nekünk kell. Csúcsidőszakban minden büfének rengeteg árút kell kiszállítani nagyon nagy gyakorisággal így mindenképpen tennünk kellett valamit. Egy egész hétvégét töltöttünk azzal, hogy a raklapos polcokon rendszerezzük a különböző szállítmányokat. Igyekeztünk a sorrendbe logikát vinni, hogy egyértelmű legyen, mint a boltokban. Annyi volt a baj, hogy akik hozták az új csomagokat, nem törődtek a mi rendszerünkkel, viszont mi, akik onnan csak elszállítottuk a cuccot, szentül hittük, hogy mindenki tiszteletben tartja az a rendszert, amit alkottunk. Jó nagy tévedés volt. Így alakult, hogy a bontatlan nagy barna dobozokat simán felkaptuk abban a hiszemben, hogy mivel az olajok helyén volt a raktár polcain, az valóban olaj is. Így kiszállításkor vettük észre, hogy az valójában bor volt, de a nap végére szép lassan kiderült, hogy az aznapi szállítmányunk fele nem az volt, aminek hittük. Érdekes, hogy súlyra nagyjából stimmeltek a dobozok, így bepakolásnál egyikőnk sem kételkedett. Sajnos a rákövetkező napon nem csak kétszer annyi munkánk volt, mint amennyi szokott lenni, de még a raktárban is valahogy rendet kellett raknunk. Próbálkoztunk azzal, hogy kiírtuk a raklapos polcokra, hogy melyik polcon minek kell lennie,de az úgy tűnik, nem volt elég feltűnő. Így aztán nagyobb csoportok nevét is kiírtuk soronként nagy betűkkel, hogy jól látszódjon messziről is. A specifikusabb feliratokat is nagyobbra cseréltük, hátha az majd segít.Így is sokszor előfordult még egész hosszú idei, hogy egyesek eltévesztették, mit melyik polcra rakunk de nyár végére nagyjából belejött mindenki. Úgy tűnik, ez a nagy változás a raktár berendezésében egyeseknek meghaladta a képességeit, mert kizárólag megszokásból dolgoztak.
Most már úgy fogjuk kezdeni a szezont, hogy mindenki ismeri a járást az új raklapos polcok között, így remélem kevesebb fennakadásra számíthatunk idén. Bár mint tudjuk, ember tervez Isten végez! Ebben a munkában sosem lehet unatkozni, mert valami logisztikai baki mindig becsúszik, amit gyorsan és kreatívan orvosolni kell. Végül, ahogy a példa is mutatja, úgy is nekem kell majd megoldani mindent, ahogy a polcokat is nekem/ nekünk kellette felcímkéznünk. Nem baj, amíg még megoldom az ilyen elém gördülő feladatokat, addig érzem magam jól a bőrömben!