Tömegnyomor, avagy egy tragédia margójára

Rendhagyó módon (mivel nincs politikai éle), kivételesen megosztom friss jegyzetem:

A tömeg nem szolidáris, de nem is részrehajló, a tömeg érzéketlen és esztelen és magával ragadó is egyben!

Az embertömeg olyasvalami, mint a sűrű köd: ha benne vagyunk, az orrunk helyéig sem látunk, nem érzékeljük határait, nagyságát. Távolról egybefüggő valaminek látszik a ködfolt, épp úgy, mint egy embercsoport: nem választhatók külön sem a részecskék, sem az egyének. A ködnek nem csak fizikája, kémiája, de pszichológiája is van a vele érintkezésbe lépő élő szervezetre, az Albionban élők tudnának erről regélni, de maradva a hasonlatnál, a tömegességről magunknak is megvannak a mindennapi tapasztalataink. Tömegmozgalom, tömegkultúra, tömegtermék, tömegrendezvény tömegtársadalom: e fogalmaink olyasmit feltételeznek - amiről jószerével nem veszünk tudomást - ami körülöttünk van, amivel kölcsönhatásban vagyunk, ami beleissza magát szöveteinkbe, tudatunkba, de létét, egyediségünk hitének védelmében (többségében) nem fogadjuk el, legalább is nem kívánunk foglalkozni vele. Annál többre tartjuk magunkat, már mint a tömegnél, s van is ebben valami ősi igazságunk, de a jelen – gyakran tragédiába torkolló - állapotai, visszaráncigálnak bennünket a valóság talajára. Tömegkarambol, tömegkatasztrófa, tömeges megbetegedés, tömegmédia, tömegfogyasztás, tömegpárt...

Egy-egy generációkat meghatározó tömegpszichózis negatív hatásait – vegyük az első világégést, vagy az ötvenes évek kommunizmusát – követően hányan és hányan fogalmazták meg, mondták ki maguknak: soha többé ilyen szörnyűséget, és mégis ezen egyének belátása, fogadalma, bölcsessége hogy felolvadt a kollektív tudatban? Kérdezzük csak meg nagyszüleinket, szüleinket, hogyan is, miként történt, történhetett meg újra, az amit annyira nem akartak, a meghatározó többség, miért menetelt vesztébe tömegével önként és dalolva? „A körülmények hatalma” - szokták mondogatni – éppen csak a maguk megnyugtatására – karjaikat széjjeltárva (a mindenséget ölelve) ilyenkor az eseményeket duplán elszenvedők, vagy kusza és részletbemenő, hosszas fejtegetésbe kezdenek. Pedig csupán az a helyzet, hogy rossz helyen voltak, rossz időben: elnyelte, magával sodorta őket a tömeg!

Mindez a mára már agyontárgyalt körülmények között történt budapesti tömeg-szorakozóhelyi tragédia kapcsán, annak is egy mozzanatával kapcsolatban ötlött fel bennem. Az egyik, a tömeg mozgásában szorult helyzetbe került szemtanú (mondhatni túlélő) elmondása szerint, amikor önmaga kiszabadítására más esélye nem lévén belekapaszkodott a közelében lévő ifjú kabátkába, az kezét ruhájáról lefejtve tovább menekült. Mindez egy tini lánnyal esett meg, a lovagiasság esélyét elsodorta a tömegpánik: igen, elsodorta és eltaposta, mint a három szerencsétlen áldozatot! A tömeg nem szolidáris, de nem is részrehajló, a tömeg érzéketlen és esztelen és magával ragadó is egyben!

Aztán a tömegből kiválva, az egyének magukra találnak, megemlékeznek önmozgásuk áldozatairól, és fogadkoznak, tanulságot vonnak le, és felelőst, érthető okot keresnek - most épp - az értelmetlen halálra. A népakarat, a közhangulat nagy nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, de kiderül, az az igazság, hogy nincs igazság abban, hogy csak a törvények be nem tartásával lehet egyeseknek degeszre tömniük zsebeiket, míg másoknak sehogy. A tömeg (az áldott nép) morog, kiskapuk záródnak be, hogy idővel, a figyelem lankadtával újabbak nyíljanak meg, csak a spiccen lévő bennfenteseknek... Az idő majd elmos minden nyomot (ki emlékszik még az iszonyatos pörbölyi katasztrófára, azóta hányan szenvedtek balesetet ugyanazon okból?) és újra visszaáll minden a régi kerékvágásba, mert csak így buli a buli a tömegeknek, és a tömegeket kiszolgálóknak, vállalkozóknak, választóknak, politikusoknak és hivatalnokoknak. Arról most ne is essék szó, könnyebb e drogot teríteni tömegben, miért normális idehaza, hogy tizennyolc év alatt bárkit kiszolgálnak alkohollal és cigarettával, hogy senki nem vizsgálja a korosztály hány óráig tartózkodhat a szórakozóhelyeken. Nyilván mert ez valakiknek nagyon is érdekében áll, s ezen keveseknek valamilyen hatalmuk van a hatalmat gyakorlók felett. De, ha nem korrumpálhatóságról van szó, az ilyen mértékű nemtörődömség még nagyobb bűnnek tűnik.

Azon is érdemes elgondolkodni a tömegek kapcsán, hogy ezek a tömegek biztosítják, vagy legitimálják a mindenkori hatalmat. A betartandó és be nem tartott törvényeket e tömegek felhatalmazással hozzák, így a médiatörvényt is például. A West-Balkánban történtek kapcsán is látszott, mindenki azt írt, amit gondolt, vagy jónak látott, volt is „médiazaj” rendesen, ezért is mondom, hogy igen is van még sajtószabadság Magyarországon. A tömegek és a média oldaláról nézve, az eset pikantériája, hogy a Facebookon jobban és hamarabb (kontrollálhatatlanul) terjedtek a hírek és álhírek, mint azt a sajtó követni tudta volna. De kiderült, a helyszínen lévő Facebook és Twitter generáció pont úgy viselkedett, vélekedett, számolt be a megélt, vagy megélni vélt eseményekről a közösségi médiában mint tömeg: az emberek többsége igen is jobban hisz a szomszédoknak, ismerősöknek, mint az újságíróknak.
„Az átlag ember felületes, birka és előítéletes. Persze a saját szakterületén (ha van neki olyan) ettől eltérő, de amúgy az életvitelében, viselkedésében egyszerűen viselkedik. Mert így érzi jól magát.” - jegyzi meg Berényi Konrád, blogjában a jelenséget elemezve.

Az emberek többsége, bizony anyagi és szellemi nyomorban él, tömegesen. S e tömegnek - tetszik, vagy sem – valamilyen mértékben és formában sajnos magunk is részei vagyunk, higgyünk amit akarunk.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a . –nak.

Csatlakozzon a(z) . hálózathoz

HozzászólásokKóródy Tamás által a Január 23, 2011-on 7:44pm-kor: Végleg bezár a West-Balkán

ZÁRÓ AKKORD KÉNT, A TÉNYEKEN UGYAN NEM VÁLTOZTAT, AZ ÁLDOZATOKAT FEL NEM TÁMASZTJA, DE REÁLIS DÖNTÉS, SZÜLETHET. SZÜLETETT? VAGY CSAK FOLYTATÓDIK A "HAZAI NAGY EGYMÁSRA MUTOGATÁS"......

Örökre bezár a West-Balkán, ahol három fiatal lány vesztette életét egy rendezvényen. A szórakozóhely ezt közleményben jelentette be honlapján.

"Nem tudjuk és nem értjük, hogy mi történt. ... valamit elrontottunk" - olvasható a West-Balkán közleményében. A szórakozóhely a hétvégén a honlapján jelentette be, hogy örökre bezár. (A terézvárosi jegyző szerdán 90 napra bezáratta a szórakozóhelyet.)

"Visszacsinálni, megváltoztatni nem lehet, magyarázni, magyarázkodni pedig nem akarunk. Nem mondhatjuk azt sem, hogy mi nem tehetünk róla, mert mi is hibáztunk. A három lány halála feldolgozhatatlan, érzéseink kifejezhetetlenek" - írja a közlemény. "A West-Balkán nem 90 napra zárt be, hanem örökre véget ért. Létezésünkkel a szülők, barátok, hozzátartozók és minden jó érzésű ember gyászát sértenénk meg. Ebben a gyászban egész hátralévő életünkben osztozunk" - folytatódik a kommüniké, amely a West-Balkán honlapján olvasható.

"Minden tényt megmásítatlanul feltárunk. Ha a felelősség minket terhel, vállaljuk, de ettől még lelkiekben nem tudunk elszámolni magunkkal" - zárul a közlemény.

VÁROM MAJD MI FOG TÖRTÉNNI. MAJD ELMÚLIK EGY - KÉT HÓNAP ÉS LECSENDESEDIK MINDEN. AZTÁN MIRE A VIZSGÁLATOK LEZAJLANAK, ELINDUL MAJD VALAMI......ADDIGRA LESZ ÚJ WEST-BALKÁN ÜGY, LESZNEK MÁS GONDOK, EGYÉB ÜGYEK, ADDIGRA KI FOG MAJD EMLÉKEZNI EZEKRE A FIATALOKRA..... NEM MARAD MÁS MINT A CSALÁD FÁJDALMA ÉS HÁROM SÍR.

Hozzászólásokivcsek által a Január 23, 2011-on 8:18am-kor: Örülök, hogy ilyen mély diskurzusra sarkaltak benneteket soraim:)

Jó látni, hogy vannak még véleményüket nyíltan megvalló, építő vitára is kész, KÉSZ emberek!

HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Január 22, 2011-on 9:51pm-kor: Juli! Az iménti választ Béla írta, amit írt, azzal egyetértek.

HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Január 22, 2011-on 9:36pm-kor: Kedves Juli! Ha az tartana szelídnek engem, aki számomra elviselhetetlen, akkor ő úgy érezhetné, hogy egyetértek a dolgaival. Nekem olyan vállveregetésre nincs szükségem, ahol a számomra jónak nem értékelhető ember dicsér meg. De ez nem is fordulhat elő, mert az olyan ember eleve lenézi és hülyének tartja a szelídet.A szeretteimmel szembeni bűn lenne az, ha a velük és velem szemben rossz emberért tennék bármit is, mert igenis különbséget kell tenni jó és rossz között. Igazságtalan lenne a jóért és a rosszért is ugyanúgy jót tenni. A szeretet pedig nem egy feladat, hanem a dolgok lényege. Nem arra kell feltenni az életünket, hogy milyen mértékben vagyunk képesek szeretni az utálatosat, hanem hogy akiket szeretünk, annak ez a tény a boldogságát szolgálja. Számomra továbbra is elfogadhatatlan a végtelen önzés, mégha ezzel nem is ért velem egyet mindenki.Kétségbe persze nem esek, hogy Te nem tartasz engem hitelesnek, hisz mi emberek különbözőek vagyunk, és ezt- mint nemrég itt a hozzászólások között olvastam- szerencsésebb dolog elfogadni.

HozzászólásokIllés Mónika által a Január 22, 2011-on 4:52pm-kor: Semmi nem történik addig, amíg a baj meg nincs. Utána vizsgálódnak, bűnösöket keresnek (akik mutogatnak egymásra).A média által ezidáig tájékoztatva (ha ezt lehet annak nevezni) is vagyunk.Szerencsésebb esetben megtalálják őket, amiről mi már nem biztos (biztos, hogy nem), hogy informálva leszünk. Talán egy-két szóban előkerül, hogy milyen hiányosságokat találtak a vizsgált helyeken.... És ennyi.... Minden kezdődik elölről....

Hozzászólásokivcsek által a Január 22, 2011-on 4:16pm-kor: @Ricsi: "A világ egyik legnyugtalanítóbb rejtélye, hogyan sikerülhet újra meg újra kis számú hatalmasnak, hogy a nagy sokaságot, a tömeget uralma alá hajtsa, és tegye mindezt ráadásul a tömeg beleegyezésével."

Ez mindig kérdésvolt, s szerintem marad is. Többen kérdezték (nem itt) mi haszna volt e "csapongásnak"?

Csak azt tudom, hogy innen (magam, az egyén) felől nézve, a tömeghez szólok, onnan nézve, a tömeg szól hozzám, mint egyénhez:)

Egyedül vagyunk, de nagyon sokan. Sokan meg egyedül? Ezt a sokaságban rejlő bizonytalanságot és bizonyosságot sokan próbálják kihasználni, de csak keveseknek sikerül, legyen szó kereskedelemről, filozófiáról, hataomról, vagy vallásról. Legalább is ezt gondom. Ezért adtam hangot kamaszos véleményemnek:)

HozzászólásokBánki Károly által a Január 22, 2011-on 1:56pm-kor: Egyszer a Szigeten (akkor még Diáksziget volt a neve) bevetettem magam az Auróra koncert első sorába. A barátaim már lemondtak arról, hogy még egyszer élve látnak. Valahogy megúsztam még egy fogamat sem verték ki, na ilyen hülyeséget ma már nem csinálnék. Sajnos igaz, hogy fiatalság, bolondság! Semmiből nem tanulunk és azt hisszük, hogy a 20 éveseké a világ. Nem tudok azonosulni a mai fiatalság eme szegmensével, semmi érték, semmi ideológia csak az önzés és a hedonizmus. Mindenesetre megint csak annyi információt kaptunk az ügyről, ami mégjobban összekavar mindent. Az interneten a káoszt tovább fokozták, hogy mi történt valójában azt soha sem fogjuk megtudni, az ilyen esetekben ez már így szokott lenni.

HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Január 22, 2011-on 1:31pm-kor: Nem értettél meg, kedves Juli. Vannak elfogadhatatlan dolgok, elfogadhatatlan emberek. Szerencsés vagy, ha nem volt dolgod velük. Nem azt tartom elfogadhatatlannak, hogy más a kedvtellése valakinek, esetleg még az értékrendünk sem kell, hogy azonos legyen, de van egyetemes emberi morál, nevezhető Isten törvényének is, és ha ettől nagyon messze van az egyén értékrendje és gyakorlata, azt tartom én elfogadhatatlannak. Amikor az önzés határtalan, ráadásul még aránytalan is, azaz az ő haszna kicsiny, míg a másik vesztesége óriási. Bizony vannak ilyen emberek, és minél nagyobb egy tömeg, annál több közte az ilyen ember. Ez kényszerít védekezésre, s mert szelíd vagyok, ez a védekezés valójában menekülés. Elviselhetetlenül nehéz türelmesnek lenni, ha ez csak nekem kötelező, a másik félnek nem, holott én nem várom el az elvárhatót sem javamra, és "elfogadom", hogy ő többet vár el. Még ez esetben is kellene lennie egy határnak, amelyen túl érvényesülhetne , akár az igazságosság is. Nem Zsuzsa vagyok, ahogyan már az előbb sem, de ez nem baj. Igazad van, a bábszínházban is érhet rossz. De sokkal kevesebb rá az esély, mint egy ismeretlen tömegben, ahol sajnos mindenféleképpen előfordulnak azok, akiket jobb elkerülni. Nem azért bántanak, amikor bántanak, mert nekem az a meglátásom. Bántanak, és e tény miatt lesz ez a meglátásom.

További szép délutánt!

Béla

HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Január 22, 2011-on 12:06pm-kor: Juli, ebben így igazad van. Jobb száz szelíd emberrel lenni, mint egy vaddal. Viszont egyértelműen az a tapasztalatom, minél több az ember, annál több esélye van annak, hogy inzultus ér, megaláztatás, keserűség, és ez a tapasztalat megtanít félni, ami egy picit jobb, mint megijedni. Ez a vegyes emberek tömegére vonatkozik. A velem hasonszőrű emberek csoportja nem fog bántani, így a velük való találkozás nem a félelmemet növeli, hanem a hitemet. Egy bábszínházi előadáson nem fogják a pofámba fújni a füstöt, nem fognak megjegyzéssel illetni, és nem küldenek el az anyámba. Amíg van bábszínház és elkerülhető a vegyesek tömege, addig érdemes elhalasztani az öngyilkosságot.

Üdv.: Béla