...
A szív alakú sírkövek legendája, Balatonudvari
Balatonudvari védetté nyilvánított temetőjében a szív alakú, fehér mészkőből faragott sírkövek csúcsaikkal mélyednek a földbe. A több mint hatvan sírkő, mint népi műemlék különlegességnek számít, mert hazánkban hozzájuk hasonlót csak egy-két helyen látni (például néhány található a közeli Balatonfüred temetőjében is).
1808-1840 közötti évszámok olvashatók rajta, bár az idő vasfoga már több helyen olvashatatlanná tette a felíratokat. Azok láttán viszont, amelyek jól olvasható, az embernek néhol összeszorul a szíve egyszerű, csupa szeretet feliratukat olvasgatva. Némelyikről pedig az az érzésünk támadt, hogy a kőfaragásban és helyesírásban is járatlan helyi kőfaragók munkája lehet.
Sokan próbálták már megfejteni, miért faragtak ilyen szív alakú sírköveket ebbe a temetőbe. A pontos válasz nem ismert, de a találgatások közül talán a legszebb, ahogy az anekdotáiról, tréfálkozó szatíráiról ismert, a dunántúli tájakról, a Balatonról, a Bakonyról nagy kedvvel író Eötvös Károly (1842-1916) meséli a szív alakú sírkövek eredetét:
„Volt Balaton-Udvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírkövet szívalakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás.
A régi szokás hívei ellenkeztek.
De a furcsa ember nem engedett. Nekem van igazam, nem kendteknek. Hiszen a halott szíve is kővé válik. Előbb porrá, aztán kővé. Honnan lenne az a sok kő a mi határunkon?
Azután, aki élve maradt, annak is kővé válik a szíve. Hát nem felejti el mindenki a maga halottját, akár vén volt, akár fiatal? Hát követik az emberek a holtak tanácsát? Követik jó példáját? Követik ám a rosszat, nem a jót. Hát lehetne az, ha az élő ember szíve is meg nem kövesedné?, Azért csak azt mondom én: legyen az a sírkő, mint az ember szíve. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.
Addig beszélt: elfogadták.”
Hozzászólás
-
HozzászólásokNagy Kornélia által a Október 26, 2010-on 6:40pm-kor
-
Örülök, hogy tetszett! Sokan nem is ismerik, pedig szerintem kuriózum.
-
HozzászólásokM.Kata által a Október 26, 2010-on 11:20am-kor -
Igen, majd ha egyszer arra járok benézek. Érdekel a téma, nálunk a kopjafás temető rész volt műemlékké nyilvánítva, bár már nem sok maradt belőle, azt a falumúzeumba vitték és ott állították ki.
-
HozzászólásokM. Éva által a Október 26, 2010-on 10:43am-kor -
Szia. Érdekes volt, köszi, hogy megosztottad.
-
HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Október 26, 2010-on 7:09am-kor
-
Kedves Kata! Örülök, hogy érdeklel a téma. Valóban érdemes egyszer ezt is megnézni. Ha Tihanyba mész , már csak egy kis kitérő. Üdv. Zsuzsa
-
HozzászólásokM.Kata által a Október 26, 2010-on 5:09am-kor
-
Köszi, hogy megosztottad, ez tényleg érdekes, ha majd egyszer arra járok, biztos felkeresem és megnézem.
-
-
Érdemes megnézni a sírfeliratokat is.
-
HozzászólásokBánki Károly által a Október 25, 2010-on 10:58pm-kor
-
A kőfaragó ember emlékére.
Élt hajdanán Udvariban, egy szépséges leány,
A haja szőkén omlott napsütötte, nyakán.
A szeme tündökölt, mint a kék nyári ég,
Bőrén szépen táncolt a hajnali lég.
Ki volt Ő? A Halászgazda egyetlen leánya,
A kis falu Kedvence, legények bálványa.
De Ő csak egy legény szívéhez vonzódott,
A sok udvarló bókján, soha sem tobzódott.
Ez a legény volt, a falu kőműves mestere,
Szép házak építője, a kőfaragás Embere.
Szerették Ők egymást, terveztek családot,
Dolgoztak is érte, nem várván kalácsot.
A Faluszépe leány ladikkal járta a tavat,
Apjával halászott fogott sok nagy halat.
Tervezték a lakodalmat, építettek házat,
Egyszer aztán baj lett, végzetes nagy bánat.
A Bakony hegyei felett sötét fellegek gyűltek,
A villámok kékes fényei cikáztak, elültek.
Az ég morajlott és dörgött, a békák riadót fújtak,
A madarak sivítva csiviteltek, majd elbújtak.
Hirtelen csend lett, fullasztó, vihar előtti csend.
Indult egy fuvallat, szellő, majd zúgott, szállt a szél,
A fák hajladoztak, reccsent az ág úgy beszélt.
Sírt az erdő, zúgott a nádas, vihar dúlt hegyen, tavon,
Egy kis ladik hánykolódott a tajtékzó habokon.
Eső és jég zúdult ott le, hullt az égi korbács,
A ladikban egy leány ült, apja meg a sorstárs.
Az Apa küzd a viharral, birkózik a széllel,
Sajnos a vég következett rémítő szeszéllyel.
Nagy bánat van Udvariban, sír zokog a párja,
Facsarodik a szíve is, a temetőben járva.
Gondolt egyet, merészet, szív alakú követ vésett,
Elhunyt szerelmének, azzal állított emléket.
Másoknak is tetszett a kő, rendeltek belőle,
Szaporodtak szépen, künn a temetőbe.
A kőfaragó Ember, kétkezi munkája,
Hirdeti a multat, temetőbe zárva.
Balatonudvari, 2008. július 18.
Ősz Lantos
Üdvözöljük a
.-on
Rendezvények
-
Lakodalom van a Mi utcánkban - III. Balatoni Rétes és Lakodalmas Fesztivál
kezdés Június 22, 2012 8pm; meddig tart: Június 23, 2012 7pm – Révfülöp
0 Hozzászólások 3 Kedveli
© 2012 Created by ivcsek.
Profilkártyák | Jelentse észrevételét | Használati feltételek
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a . –nak.
Csatlakozzon a(z) . hálózathoz