Kelemenné Varga Anikó lapja

Balaton

Balaton, én csodás tengerem.
Vonz hozzád különös delej,
Sodorjon bárhová az élet
Hozzád újra és újra visszatérek.

Mint anyaöl sejtelmes csendje
Ölel körül hullámaid selyme,
Ha enyhet keresve merülök alá
S parttalan békéd magába zár.

Rezzenetlen tükröt feszítsz a Nap elé,
Hogy csodálhassa benne önmagát
S ezernyi alakban vered vissza
Sugarainak törékeny aranyát.

S ha hullámaidat csipkével
Tarajosra disziti fel a szél,
Felhőfátylát lebbenti az ég
A viz fölött vihar sóhaja kél.

Szeretem ezt is, e partot ostromló
Tajtékzó, vad erőt,
Ahogy hideg permetet szór
És szele hajamba tép.

És szeretem azt a másik arcodat
Az alkonyi, szelid ringatót,
A hullámaid fölött remegő aranyhidat,
Mielőtt búcsúzik a Nap.

Bíbor-ezüstbe játszik az alkonyat,
A fodrozódó víz zenéje kél
Ébresztve andalitó álmokat.
Ládd, újra visszatértem én.

(L. Horváth Zsuzsa)