...
A népköltészet a világ népeinek értékes öröksége. A Balaton keletkezéséről is megannyi népmese, népmonda született. Ha tud valaki ilyen gyöngyszemeket rakjuk össze.
Tagok: 16
Utolsó aktivitás: Ápr 17
Ennek a személynek nincsenek még beszélgetései.
Hozzászólás
HozzászólásokNagy István által a Április 17, 2012-on 8:17pm-kor A Balaton-felvidéken van egy varázslatos kis falu, Dörgicse. Nevéhez fűződik az alábbi legenda............
"A történelem előtti időkben, amikor még a Kű-völgy két oldalán meredező sziklafalak egy hatalmas barlang két falát alkották, élt ezen a környéken egy hatalmas vízisikló, mely éjszakára ebbe a barlangba húzódott vissza. A sikló nappal, mikor a nap már átforrósította a sziklákat, előbújt rejtekéből és hogy éhségét csillapítsa vadászni indult, rettegésben tartva az egész környéket. Mindent felfalt, ami az útjába került. Hatalmas éhségét végül a Balatonban élő halakkal csillapította.
Volt egy halfajta, akik megelégelve ezt a hatalmas pusztítást, csapatokban leúsztak egészen a Balaton legfenekére és ettek abból a mérges hínárból melynek a közelében is kipusztult minden, majd mikor felúsztak a felszínre, a csillapíthatatlan étvágyú kígyó elé vetették magukat. A kígyó azonnal felfalta a tömegével érkező mérges dörgicsét. Mikorra odújába visszatért a hasában lévő dörgicsék visszaöklendezték a mérges hínárt. A kígyó éktelen haláltusába kezdett és másnapra kimúlt, a barlang pedig a hatalmas haláltusától úgy meggyengült, hogy harmadnapra beomlott és maga alá temette a kígyó kimúlt testét. A Balatonban mára már nem él dörgicse, de a faluban élő idős emberek szerint a barlangban volt egy tó, mely még ma is létezik a sziklák alatt és él benne a falu nevét adó halfaj.”
HozzászólásokBodorné Landi Julianna által a Március 1, 2012-on 7:09pm-kor István, a mesék szenzációsak!!!!!!!!! köszönöm, hogy feltöltötted!!!!
HozzászólásokNagy István által a Március 1, 2012-on 7:01pm-kor A legnagyobb óriás,a Balaton története
Legnagyobb óriás, Balaton története ez a mese, amely maga a szeretet.
- Valamikor réges-régen, valahol az Óperenciás tengeren is túl, óriások laktak a távoli földrészeken.
- Gyönyörű szép vidékek voltak arrafelé, és virágok között éltek ezek az óriások, akik ugyanúgy éreztek, mint mi emberek.
- Ők is kötöttek barátságot, és a gyerekeik ugyanúgy játszottak, mint a mi embergyerekeink. Miután felnőttek, ők is megházasodtak, nekik is születtek gyerekeik, és boldogok voltak.
- Ezek az óriások tudtak hatalmasakat nevetni, örülni, de ha baj érte őket, ők is szomorkodtak.
- Nevetésük, mint a menydörgés, oly hangos volt, és ha könnyeztek, a könnycseppjük akkora volt, mint egy tó.
- Ha lépkedtek, vagy épp elestek, az mindig hatalmas földrengéssel járt. Ilyenkor nagy robaj keletkezett, és még a hegyek is megremegtek. Ezek a gigantikus lények között is élt a szeretet, amely nélkül élni, nekik se nem lehet.
- Az óriások között, lakott egy különösen hatalmas ember, akit Balatonnak hívtak. Volt neki egy Haláp nevű kislánya.
- A kislány mindig bájos és kedves volt mindenkivel, szerették is az óriások nagyon. Miután a kislány megszületett évezredekkel ezelőtt, az óriásnak a felesége meghalt. Noha a jószívű óriások, mindig százezer évig éltek, baj érheti őket is.
- Ha jót tettek, és kedvesek voltak, segítettek egymásnak, mind-mind, még hosszabb ideig éltek.
- Az óriás felesége, azonban hiába volt jó asszony és hosszú életű, egyszer szerencsétlenül megbotlott jártában keltében, és elesett. Ott, azon nyomban meghalt. Ahol elesett, az lett a mai Fekete tenger.
- Az óriás, a fájdalmában elment a kislányával világot látni, és ahol jártak, mindenütt megmaradtak a lábnyomaik. Messzire mentek a Kárpátok felé, és ahol jártak, a lábnyomuk helyén folyók is fakadtak.
- Így lett a Duna, és így született meg a Tisza folyó is. Majd a Maros folyó is, ami az Erdélyi Hargiták közelében ered.
- Szép vidékeken jártak, és igen sokféle emberrel ismerkedtek meg. Ahol megszálltak, városok, és falvak is lettek.
- Így született meg Nándorfehérvár. Ahonnét évezredekkel később, a déli harangszó, már elhallatszott Rómáig, Párizsig, sőt Berlinig, és még a Varsó nevű városig is.
- Azt beszélték az emberek, hogy a harangszó csengése bongása mellett, a messzeségben visszhangzott énekük, mert még tán a távoli Moszkva, és a hatalmas London városában is hallották a hangjukat.
- Jártuk keltükben, amikor sétáltak a Tisza, és a Maros mentén, ahol a folyók összefolytak, elnevezték azt a helyet szegnek. Így született meg Szeged.
- Miközben sétáltak a Duna mentén, a Kárpátok közepén, egy különleges nagyváros is született a lábnyomuk nyomán, amit az óriás elnevezett Budának. Így jutottak el, ezután messze földön sokfelé, ahol Bécs városa és Passau városa is megszületett. A sok-sok séta közben, Haláp kisleány lábnyomában megeredt az Inn, a Regen, és a Naab nevű folyó is.
- Ahol megpihentek, mindenütt új, és újabb városok lettek, és úgy nőttek ki a földből ezek a városok, mint a fák. Így lett Linz és Ulm városa is, sőt eljutottak egészen a Fekete erdőig is. Miután megunták a sétát, elfáradtak, és lepihentek.
- Az óriás kislánynak, Halápnak, egy Rózsa nevű emberkislány barátnője lett. Akivel ezután igen sokat játszottak együtt, a Duna folyó hosszú, hosszú partján.
Itt két helyen is jártak mind a ketten, így lett a Szigetköz, sőt még a Gemenci erdő is.
- Azonban Rózsának haza kellett mennie aludni, amikor a nap a sok-sok játék után már lenyugodott, és este lett. Rózsa, ezután már soha többé nem ment el Haláp leánnyal játszani, helyette egy fiút választott játszótársnak.
- Fájdalmában, emiatt Haláp igen elszomorodott, és a szomorúságába belehalt.
Ahol meghalt, lett egy szép tó, a Fertő tó. Emlékének tiszteletére, az emberek hegyet, és még falut is elneveztek róla.
- Balaton, az óriás, látván kicsi lánya halálát, szíve összeroppant.
Az úgy gyűrődött össze azon nyomban, hogy még a természet, és a vidék is meggyűrődött.
- Így született meg a dunántúli dombság lankás szépsége, hol az emberek ma is boldogan élnek.
Ám a szenvedés és a fájdalom, szikrákat hozott elő a föld mélyéből, hirtelen meginogtak még a föld eresztékei is.
- Vulkánok törtek a felszínre, és a tűz mindent megemésztett. Így lettek, a Bakonynak szép hegyei, és bazalt orgonái.
- Balaton, az óriás, fájdalmában meginogott, majd miután elesett, azon nyomban szörnyet halt. A helyét, ma is Balatonnak hívják. Szerte a világban híres ez a hely, azóta tóvá lett. Hatalmas, mint a tenger, és mégis tó.
- Így esett a Balaton története, mely mese, de mégis igaz minden benne.
forrás:Amatőr Művészek Fóruma
Köszönjük István. Nagyon aranyos,és tanulságos történet.
HozzászólásokNagy István által a Március 1, 2012-on 12:43pm-kor Igazságos Balaton
Különös történet, mert az igazságos Balatonról úgy szól a mese, melyben a hamisság és az igazság is küzdenek.
- Valamikor réges-régen, amikor még a madár sem szállt az égen, egy Balaton nevű óriás, balesetet szenvedett. Meghalt ugyan, azonban isteni erővel rendelkezett, és mivel igazságos volt, a halála után is az ereje létezett.
- A Balaton óriásának könnycseppjeiből, és a szenvedéséből, egy hatalmas tó keletkezett. Létezett abban az időben egy szépséges királyleány az emberek között, akit Rózsának hívtak. Ez a leány szép, és egyben igen gőgös volt.
- Talán még ránézni sem lehetett emiatt. A Balaton óriásának a lelkéből és a könnycseppjeiből, megszületett Hullámkirály és a fia, aki a víz hercege volt. Ez a szép szál dalia, mint egy egyszerű ember, az emberek között élt.
- A hercegnek igen megtetszett Rózsa, a gőgös királyleány, s remélte, megszereti őt tán. Egyszer felkereste a herceg, és kedves szóval kérlelte a királylányt, hogy beszéljen, szóljon hozzá. De a királyleány elfordult, nem beszélt hozzá.
- Szomorúan elment így a herceg, arra gondolt, hogy meglátogatja ismét a királylányt, s ajándékot visz neki.
Remélte, az ajándék láttán, majd csak beszél hozzá a leány. Így is tett. Lehozta az égből a holdfény sugarát.
Amelyet a lenyugvó nap sugarában, ezüsthíddá változtatott, hogy átmenjen rajta a Balatonon a leányhoz.
- Amikor az este eljött, virágot vett a kezébe, ment, mendegélt, és meglátogatta a leányt.
- Átért a hídon a virággal a kezében, kedvesen kérlelte a leányt, szóljon csak egy szót is hozzá.
De a gőgös királyleány ismét szó nélkül elfordult, szótlanná vált, és nem beszélt hozzá.
- A herceg kérte, sétáljon át vele az ezüsthídon, ahol megmutatja neki a csillagok szivárványszínű ragyogását, és az álmot is valósággá változtatja. Ám a királyleány még jobban megmakacsolta magát, mit sem törődve a herceg fájdalmával, ahogyan annak szívét
megbántotta.
- A herceg így szomorúan ment el a lánytól, hiszen az ajándéka nem kellett neki.
Nem nyughatott a szíve, s úgy döntött, még egy utolsó kísérletet tesz.
- Elmondta atyjának, a hullámkirálynak az esetet, aki igen-igen szerette fiút, az ifjú herceget, és el is látta tanácsaival.
- Ajándékként a legszebbet, a legértékesebbet, mit szeret, azt vitte el a fiú. Ez után így tett. Lehozta az égből a szivárványt és a napfényt, amit fényes nappal a tó fölé kifeszített, és ebből készített hidat a szíve hölgyének.
- A korábbinál hétszer szebb virágcsokrot készített, még annak ellenére is, hogy akit szeret, szóra bírni nem lehet.
A tó túlpartján a királylány aranyszőrű bárányokat és kecskéket legeltetett, az értékűk felbecsülhetetlen lehetett.
- A szivárványhíd és a nap fénye, lágy üzenetet integetett. Jön a herceg, várjad, üdvözöljed szép leány, szeretettel.
- Mielőtt a herceg átért, már előre üdvözölte a királyleányt, de nem tudott lelépni a hídról, mert egy darab hiányzott.
A leány szeretetének szivárványa hiányzott a hídból.
S ahogyan az mind gőgösebb lett, fogyott vissza a szivárványhíd, és a herceg leesett.
- A királylány rá se tekintett, elfordult, szót se ejtett, és onnan gyorsan elsietett.
- A herceg szíve, a fájdalomtól megrepedt, a szivárvány azonnal eltűnt és a napfény is elsötétedett.
Sőt az eső is, mint a könnycsepp megeredt. A herceg meghalt, szélvihar és hatalmas hullámok keletkeztek.
- Azóta, mindenki megláthatja, ha nagy vihar van a Balatonon, a vihar után a szivárványban, a herceg küldi a szeretet üzenetét, minden embernek.
- Amikor megtudta a Hullámkirály, hogy a fia meghalt, átokkal verte meg a királyleányt. Hatalmas viharban, az aranyszőrű bárányok a kecskékkel együtt, mind belerohantak a háborgó Balatonnak a vizébe, és ottvesztek mind egy szálig.
- Azóta, a tó partján sétálva, ritkán a kecskekörmöket is meg lehet találni. Sőt, ha háborog a Balaton vize, és vihar is készülődik, mindig gondoljunk arra, nem e, a Hullámkirály háborgását látjuk közeledni.
- A Hullámkirály, Rózsát, a gőgös királylányt háromszorosan is megbüntette.
- A királylányt kőbe zárta, és minden hangra a Tihany bércein, válaszolnia kell.
Ezért visszhangzik ma is Tihanyi Apátság.
- Amikor esténként a hold feljön az égboltozatra, nappal pedig a nap fénye tölti be ragyogással az egész vízfelületet, különös élményben van részünk.
- A Balaton hatalmas víztükrében, mindig tükröződik a hold, mint valami ezüsthíd, a nap pedig úgy fénylik nappal, mint az aranyhíd.
- A büntetés szerint, a gőgös királylánynak mindig emlékeztetnie kell az embereket arra, az ezüsthíddal és az aranyhíddal is, hogy az igazságtalanság mindig elnyeri büntetését, ha nem szeretjük egymást, és embertársainkat.
- Azóta van, hogy a rózsa, mint virág, mindig a szeretet és a szépség virága, amit mindannyian szeretünk.
- A Balaton igazságos volt abban, hogy a gőgös lányt megbüntette, a herceget pedig dicsőséggel jutalmazta meg.
- Az igazságos Balaton hercege, mindig azt üzeni nekünk a szivárványban, hogy jól, csak a szívével lát az ember.
Ami igazán értékes, az a szemnek láthatatlan.
forrás: Amatőr Művészek Fóruma
HozzászólásokSzabó Szilvia által a Március 1, 2012-on 7:28am-kor De klassz! Ilyen képeslapom - rongyos széllel - nekem is van. Még a nagybátyám küldte a 70-es években a nagyszüleimnek, akiktől én megörököltem : -)))
HozzászólásokKovács Viktória által a Február 29, 2012-on 10:03pm-kor
HozzászólásokNagy István által a Február 29, 2012-on 9:30am-kor A tihanyi visszhang legendája
A hegyek csodaszép, aranyhajú tündére, Tihany, minden este leterelte
aranygyapjas kecskéit a tóra, itatni. Amíg a kecskéi ittak, a szépséges
tündér leült egy parti sziklára, és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve
hallgatták énekét az óriások, és barlangok odúiban abbahagyták
szorgos munkáikat a törpék.
Balaton, a vizek ura, a tó mélyében élt, hínárból szőtt sátrában, melynek
oszlopait a drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen fia,
aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghallotta Tihany
énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy közelebbről hallhassa
a csodálatos hangot.
– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztette Balaton
a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. Ha magadba
szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel!
Gőgös teremtés volt Tihany, s amikor rájött, hogy éneklő hangját szerte
a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elhatározta, hogy
nem pazarolja azt többé esténként a tó partján, hanem csak akkor énekel
az óriásoknak és törpéknek, ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért.
Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. Kérlelte
apját:
– Hadd halljam még egyszer Tihany szépséges hangját, bizonyára
meggyógyulok Tőle!
Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt és amikor
este Tihany lejött kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá a kincseket.
– Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –,
és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak.
Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és énekelt értök. De attól kezdve
minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való
kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem
nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Hiába könyörgött
a szép tündérnek, hiába kérlelte, Tihany nem énekelt többé. Még az se
hatotta meg, hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nem
hallja többé a szép tündér énekét.
S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a tó fiatal
urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van a Badacsonynak
koporsó formája.
A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosszúja
rettenetes volt.
Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán, a
napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve valahányszor
a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe jutott
gyásza és fájdalma, s haragjában felkavarta a tó vizét
.
Egy este haragos hullámai zúgva, tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre,
hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. Egy roppant
hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, s vén Balaton
megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. A megrémült Tihany egy
közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől, de vesztére tette
ezt! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s rázkódásától megmozdult a
hegy is, és sziklagörgeteggel temette be a barlang száját, befalazva örök
időkre a szívtelen Tihanyt.
A vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre:
– Büntetésből, amiért oly fösvény voltál hangoddal, mostantól kezdve
bárki is szóljon hozzád, hétszer ismételd meg minden szavát!
A tihanyi visszhang ott van ma is, sziklabörtönében, és gyönyörű
hangja engedelmesen ismétel minden szó A Balaton, Európa legnagyobb
tava néha haragra gerjed még ma is...... ... Kék színe ilyenkor haragos
zöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a
másikig. .......Vihar után találni lehet a parton megkövesedett kecskekörmöket.
Tihany aranyszőrű kecskéinek körmei azok.
forrás: Vass Albert
HozzászólásokNagy István által a Február 28, 2012-on 8:38pm-kor Helka és Kelén legendája
Réges – régen csodaszép kastély állt a Tihanyi-félsziget csücskén. Rohan, a vak herceg élt itt, két szépséges leányával, Horkával és Helkával. Horka, bár gyönyörű volt, velejéig romlott, hangja új csattogott, mint a repedt fazék. Helka viszont nem csak szép, hanem jóságos hercegkisasszony volt. Bár a palota tele volt kincsekkel és a lányokkal búsás hozomány járt, egy herceg vagy vitéz sem akadt, aki a rikácsoló Horka kezét kérte volna.
Horka egyre féltékenyebb lett húgára, s apjától kért segítséget: adja oda kincsei felét annak az ifjúnak, aki szörnyű hangjától megszabadítja. Sok csaló és szerencselovag jött a kastélyba, de mind dolga végezetlenül távozott. Thuz herceg – aki az Alföldről érkezett – kitartóbb volt mindnyájuknál. A herceg foga nagyon fájt a sok kincsre. Ahogy a Balaton partján üldögélt, szakadatlanul törte a fejét, mit tehetne Horka csúf hangjával. Mivel semmi sem jutott eszébe, dühében felkiáltott:
- Ég és föld szellemei, istenek vagy ördögök, segítsetek!
Ekkor a szél felkorbácsolta az ezüshidat, amit a telihold vont a tóra. Susogni kezdett a nád, és egy ködbe burkolózott nőalak emelkedett ki a tóból. Kezében aranybuzogányos nádat tartott. Sió volt, a Balaton tündére. Szép is lehetett volna, de haj helyett rút kígyók tekergőztek arca körül. Átok ült rajt, s csak egy igaz szerelmes őszinte ajándéka törhette meg a varázslatot.
Sió azt hitte, Thuz szerelme tiszta, így elmondta neki, hogyan gyógyíthatja meg Horkát. A tündér azt gondolta, alkut köthet az ifjúval, s végre megszabadul kígyó – koronájától. Elmondta Thuznak, mit kell tennie. A tihanyi vár lábánál van egy sír, ott él egy barlangban egy öreg remete, s az ő sárgaköves gyűrűjét kell Horkának hét nap hét éjjel a nyelve alatt tartania, hogy angyali hangja legyen. Cserébe Sió Helka aranyszőrű gödölyéjének első nyírás szőrét kérte. Thuz mindent megígért, s már rohant is a palotába. Bár a tó tündére bosszút ígért, ha a herceg nem teljesíti a szavát, Thuz ezzel mit sem törődött.
Sió valaha gyönyörű, aranyhajú tündér volt, rabul ejtette minden férfi szívét. De nem kellett neki egy sem, csak játszott velük, majd elhajította őket. Akkoriban még a Bakony erdeje a Balatonig ért. Az erdőben élt Kamor, a varázsló és fia, akit szintén Kamornak hívtak. Szerelmes lett ő is a szépséges Sióba. A tündér hársfavirágvízért küldte a Bakonyba, s mikor
visszaért a tóhoz, hallotta, hogy Sió szerelmesen suttog a parton egy másik ifjúval. Meghasadt a szegény fiú szíve, s nemsokára Tihany szikláiról a mélybe vetette magát. Apja a sziklák alá temette, sírján gyönyörű virágok nőttek. Egy öreg remete telepedett le a sír melletti barlangban, s gondozta az ismeretlen sírt. Kamor bosszút állt fia hiábavaló haláláért. Egy este öreg pásztor képében látogatta meg Siót. Azt mondta neki, fiatal ura küldte, hársfavirágvizet hozott. De amint kinyitotta az edényt, kígyók lepték el a fejét.
- A Bakony kígyóit hordod majd fejeden, míg az igaz szerelem – melyet te nem ismersz – önként fel nem oldoz. –mondta a közben visszaváltozott Kamor. A bakonyi szél azon az éjjelen fenékig felkorbácsolta a Balaton vizét.
Mikor Sió találkozott Thuz herceggel, reménykedni kezdett, talán végre feloldja valaki a varázslatot. De Thuznak esze ágában sem volt visszatérni a tündérhez. Elkérte a sárgaköves gyűrűt a remetétől, Horka a nyelve alá tette, hét nap, hét éjszaka. S valóban, mikor letelt az idő, gyönyörű, csengő hangja lett. Egybekeltek, a gyűrűt pedig megtartották emléknek. Sió követet küldött Thuzhoz, de a herceg kinevette, nem teljesítette adott ígéretét. Nemsokára az öreg remete nagyon beteg lett, s fiát, Kelént küldte a gyűrűért. A fiú hiába könyörgött Horkának és Thuznak, hogy apja csak a gyűrű erejétől gyógyulhat meg. Nem adták vissza neki. A magába roskadt fiút gyönyörű lány szólította meg a palota folyosóján........... Helka volt, s kárpótlásul nővére gonoszságáért Kelénnel tartott, segített ápolni idős apját. A remete a gondos ápolásnak köszönhetően meggyógyult, a két fiatal pedig egymásba szeretett az együtt töltött idő alatt. Szerelmüket titkolni kényszerültek, mert Kelén szegény ember fia volt, s Rohan herceg nem tartotta volna méltónak lánya kezére.
Eközben Horka és Thuz ahelyett, hogy boldogan éltek volna, azon kezdték törni a fejüket, hogyan szerezzék meg Rohan herceg többi kincsét is.
A jóságos Helka útjában állt gonosz tervüknek, ezért először őt akarták eltávolítani apjuk közeléből. A hegy alatt élt egy cigányasszony, aki boszorkány hírében állt. Hozzá fordultak segítségért. Tudták, hogy Helka mindent megtenne apjáért, Rohan hercegért. Gonosz tervet eszeltek ki. Élt a Balaton közepén egy varázserejű hal, Sió kedvenc halacskája. Horka azt mondta Helkának, ha megszerzi az aranyhalat, és apja eszik húsából, megjön szeme világa. Tudta Horka, hogy Sió nem fogja hagyni elvészni a halat, így húga nem tér vissza veszélyes küldetéséből. Helka azonnal útnak indult, Kelén elkísérte útján. Mikor Sió rájött, hogy a pár aprócska csónakján kedvenc halacskáját akarja megszerezni, éktelen haragra gerjedt. Hatalmas, sötét hullámokat kavart a tó szelíd vizén, a kis lélekvesztő szinte eltűnt közöttük. Sió el akarta pusztítani őket, de látta halált megvető bátorságukat és igaz szerelmüket, és reménykedni kezdett: talán ők képesek lennének feloldani az őt sújtó átkot. Alkut ajánlott nekik. A halacskáért cserébe kérte a gödölye arany szőrét. A szerelmesek megesküdtek, hogy teljesítik ígéretüket, Sió pedig odaadta a halat.
Horka nagyon csodálkozott, mikor húgát viszont látta. Arra gondolt, nem baj, kitalálnak majd egy másik tervet elpusztítására. Elkérte Helkától a halat, hogy apjának finom vacsorát főzzön belőle. De nem így tett, maga falta fel a halacskát, Rohan hercegnek egy közönséges halból készített vacsorát. Így a herceg továbbra is vak maradt.
Horka és Thuz újra felkereste a cigányasszonyt. Úgy gondolták, az is elég, ha Kelént elpusztítják, hiszen szerelme úgyis utána hal. Állt a Bakony közepén egy hatalmas cserfa, melynek tetején lakatlan hollófészek árválkodik. A fészekben összegyűlt harmatvíz varázserővel bír, azt kell megszereznie Kelénnek, hogy az öreg Rohan visszanyerje szeme világát. A fát azonban hatalmas vadkan őrzi, meg kell küzdenie vele annak, aki a fa kincsére
áhítozik. Kelén azonnal útnak indult, hiszen látta, hogy Helka milyen bánatos. Hét nap hét éjjel bolyongott a Bakonyban, de nem találta meg a fát. A bakonyi szél megsajnálta a fiút és elvezette Kamorhoz. A varázsló ismerte őt. Kelén elmesélte történetét. Kamor rögtön átlátott Horka és Thuz gonosz tervén, s megígérte, hogy segít a fiúnak. Elvezette a cserfához, maga végzett a vadkannal, segített feljutni Kelénnek a fa csúcsára a harmatvízért. Mikor végeztek, elkísérte a fiút a Bakony széléig.
-Tudd meg, hogy a sírban, melyet apáddal gondoztok, a fiam nyugszik. Bármikor bajba kerülsz, mondd ki nevem háromszor a sír mellett, s én ott termek a bakonyi szél szárnyán.
Mikor Kelén hazatért, Horka nagyon elcsodálkozott, de továbbra sem tett le tervéről. A vadkan nyelvéből férjének reggelit készített, ő maga pedig tükre elé ült, és arcára locsolta a harmatvizet. A varázslat azonban máshogy hatott a két gonosz lélekre. Thuz csúf vadkanná változott, Horka pedig – miután magára locsolta a harmatvizet – egy fekete holló alakját öltötte magára. A két riadt állat elmenekült a palotából, mielőtt bárki észrevette volna őket.
Helka – miután köszöntötte szerelmesét – sietett Horkához a varázsszerért. De csak az elfogyasztott vadkannyelv maradványait és az üres kulacsot találta. Bánatában Kelénhez sietett a remetelakba. A két fiatal leült egy padra a sír mellé, s ott búslakodott.
-Hej, Kamor, Kamor, hiába volt minden segítséged! Ha Kamor itt lenne, biztosan tudná a megoldást bajainkra! –sóhajtott Kelén.
Ekkor szél támadt, s hamarosan ott termett a varázsló a fiatalok előtt.
-Kimondtad háromszor a nevem, hát itt vagyok! –mondta.
Szép sorban elmondták a történteket a varázslónak. Kamor sejtette, hogy mi történt Horkával és Thuzzal. Segített a két fiatalnak.
-Minden nap gyűjtsd össze a sír virágainak harmatcseppjeit – mondta a varázsló – de csak Helkának add oda, senki másnak! Azzal locsolja meg Rohan herceg szemét, s visszatér a látása! – ezzel elbúcsúzott a fiataloktól, s a szél hátán visszatért a Bakonyba.
Három nap múlva az öreg herceg újból láthatta a napvilágot. Nagy örömében azt sem bánta, hogy Helka kezét egy szegény ifjú kéri tőle. Horkát és Thuzt senki sem kereste. Pár nap múlva dühös vadkan rontott a remete életére, feje felett holló keringett. De Kelén a közelben volt, s íjával leterítette a két undok állatot, így a remetének nem esett bántódása. A holló és a vadkan teste lezuhant a sziklákon.
Helka és Kelén egybekeltek, hatalmas lakodalmat csaptak. De véget sem ért a mulatság, a két fiatal csónakba szállt. Vitték magukkal az aranyszörű gödölyét és egy arany ollót is. Mikor beértek a tó közepére, Siót szólították. A tündér kiemelkedett a vízből, Helka pedig odaadta neki a gödölye szőrét. Sió fejéről lehullottak a csúf kígyók, gyönyörű aranyfürtjei ragyogtak a napfényben. A fiatalokat Füreden sodorta partra a víz. Kamor várta ott őket. Megáldotta hűséges szerelmüket. Cserfa varázsbotját a földre dobta, Sió pedig aranybuzogányos nádját, s így szóltak:
- Ezen a helyen gyűljenek össze hegyeim érceinek legjótékonyabb erői! – kiáltotta Kamor.
És vizeimnek legjótékonyabb forrásai –mondta Sió.
Azon a helyen gyógyító forrás fakadt. A két fiatal boldogan élt, emléküket őrzik a Balatont szerető emberek és két legendás, szépséges balatoni hajó,
...... a "Helka" és a" Kelén"
forrás: Lipták Gábor Helka És Kelén
HozzászólásokNagy István által a Február 27, 2012-on 8:30pm-kor Mese a Balaton tündérének Aranyhídjáról
Volt egyszer, hol, hol nem, hát nem máshol, mint a Balatonnál, hogy a tó Tündérkirálynője úgy belefeledkezett a fürdőzésbe tündérlányokból álló kíséretével együtt, hogy már majdnem reásötétedett.
Bár a tó úrnője volt, mégis úgy rendeltetett számára, hogy még naplemente előtt vissza kell térnie lakhelyére,a Menyországba. Már most mihez kezdjen, hogyan tegye meg ezt a nagy utat addig?…………..Hiszen tudott dolog, hogy a tündérek napsugárhintón közlekednek. Sírt-rítt bánatában,könnyei esti gyöngyharmat cseppekké váltak. Szerencsére kedvese a Nap, még mielőtt nyugovóra tért volna, észrevette hogy a tókirálynő bajban van, és utolsó simogató sugaraival egy aranyhidat bocsátott alá égtől a vízig, hogy a tótündér még időben visszatérhessen hozzá, a varázslatosan szép vízi otthonából az égi otthonába.
Amikor a páratlanul szép balatoni aranyhíd felragyog a tavon, gondoljunk arra, hogy azért ilyen elragadóan csodálatos látvány, mert ez a tündérek hídja,…………mint a mesében.
Üdvözöljük a
.-on
kezdés Június 22, 2012 8pm; meddig tart: Június 23, 2012 7pm – Révfülöp
0 Hozzászólások 3 Kedveli© 2012 Created by ivcsek.
Profilkártyák | Jelentse észrevételét | Használati feltételek
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Mesék, mondák a Balatonról (nem csak gyerekeknek). –nak.