Fonyód Szépe

2009 Fonyód Szépe – egy kis hajótúra és szórakozás

A villámgyors koreográfia tréninget követően a fonyódi kikötőből még gyorsabban áthajóztunk Badacsonyba, ahol különböző merényletek vártak a lányokra. Mielőtt azonban ezeket elszenvedték volna, még meg kellett birkózniuk a kikötőben az őket a Fonyód Szépés egyenpólók miatt lelkesen vizslató kiváncsi szempárokkal, az irigykedő pillantásokkal, nameg a hajón a feeling-el, ahogy sütött a nap, felcsapódó vízpára fröccsent rájuk, minden hajóról és vitorlásról integettek nekik, szóval nehéz az élet… Nem bánta volna senki valószínűleg, ha sokkal szélesebb a Balaton, mert mindenki önfeledten élvezte a száguldást a vízen. A kontrollálhatatlanul széles vigyor jelezte az elégedettség érzését.
A kikötést követően egyből a vurstli felé vettük az irányt, pontosabban a Crazy Dance nevű szerkezet felé, amellyel kíválóan vizsgálható, hogyan reagálnak a benne ülők a keresztirányú gyorsulásra, pörgés-forgásra. Bár nem volt egyszerű el-elkapni az arcokat az össze-vissza pörgő masinán, akiét mégis sikerült, az önmagáért beszél. Természetesen a józanabbak kihagyták ezt a bulit, pedig itt (még) nem is hányt senki. A friss élménytől fellelkesülve a legtöbbüknek nem kellett sokat könyörögni, hogy a másik “közönségkedvenc játékszerrel”, az XXL nevű hintával is barátkozni kezdjenek. A józanabbak természetesen ezúttal is először szemügyre vették, hogy vajon miként működhet ez, majd megfontoltan helyet foglaltak a szomszéd büfében. A bátrabbak pedig lelkesen vagy aggódva, de hagyták, hogy nagyon szorosan bekötözzék őket. Az sem volt még gyanús, amikor a papucsok levételére szólították fel őket, mert nem szerették volna, ha a szomszédos közterületeken sétáló túristákat rúgdossák fejbe azokkal, midőn elrepülnek ballisztikus pályára. A visításokból ítélve meglehetősen élvezetes lehetett a menet. A leszállás után ketten rohamléptekben távoztak ennek ellenére az építmény mellett – ez nagyon praktikusnak bizonyult – álló toilette helységbe, és Somlyai Zsani papucsa sem úszta meg egy kis levegőben terjedő ebédmaradvány nélkül. Megnyugtattuk, sokkal jobb, mintha a haján landolt volna. A nagyon kedves üzemeltetők próbálták invitálni még egy menetre a csajokat, de valamiért mindenki rohamléptekben távolodni próbált a szerkezettől. Nem értjük a nőket…
A következő nyugisabb betétprogram egy kisvasút volt, amely a helyi Németh Pincészethez vitt minket. Természetesen a badacsonyi borvidék prominens termékei kerültek az asztalra, szakértő magyarázat kíséretében. Megkóstoltuk a kéklevelűt, a szürkebarátot, muskotályt, aszút, és két különlegességet, az ambróziát, illetve egy jégbort. Ahogy az egyre drágább táskák látványától, úgy az egyre finomabb és magasabb árfekvésű borok ízlelésétől is spannolódtak hölgyeink jobb és jobb hangulatra. A különlegesen munkaigényes feldolgozási procedúrát kívánó jégbor egyöntetűen a legjobban ízlett nekik. Mi mindenesetre egy ötliteres kannában magunkévá tettünk a muskotályból, ami nem is ért haza bontatlanul aznap.
Borozás után édes a pálinkázás, főként, ha mézes nedűket raknak az ember elé. A helyszín felé tartva a sokan jelezték, hogy ők aztán nagyon nem szeretik a páleszt, aztán valahogy mégsem maradt senki előtt teli pohár, sőt! Ha nem indult volna vissza a sétahajó, még talán most is ott ülnének a kupicákkal. A sétahajó fedélztére aztán ismét egy más jellegű italkülönlegesség került. A Sexxx nevű afrodiziákum ital, amely tökéletesen illeszkedett a délután folyamán elfogyasztott italféleségek sorába. Legalábbis Nevedel Mónika az elfogyasztását követően közölte, hogy a vacsora után tervben lévő koktélozáskor feltétlen szeretne egy Sex on the Beach-et. Megnyugtattuk, hogy biztos lesz rá elég jelentkező, és a part sincs messze a bártól… :)
Fonyódra visszafelé már nem ment annyira gyorsan a hajó, és pláne nem egyenes vonalban abba az irányba. Az éppen lemenő nap tökéletes hátteret adott néhány fotóhoz, amelyek bár nem tudatos előkészületekkel exponálódtak, mégis képesek visszaadni és érzékeltetni azt a hangulatot, amelyet a Balaton vizén ringatózó sétahajóban érezhettünk a vörösesen izzó égboltot szemlélve, amely szép lassan tűnt el a hegyek mögött. És, ahogy az eltűnt, úgy tűnt el a felső fedélzeten tárolt kanna muskotályos is, mivel a lányok egy része roppant vonzónak találta, ezért diszkréten félrehúzódva nekiestek. Nagyon cselesen, és mert nem volt másmilyen, üdítős papírhohárból szopogatták az édes nedűt, mert azért az mégsem járja, hogy ők kannás bort isznak… Mások pedig a matrózfiúknak estek neki, de voltak, akik kipróbálták magukat kormányosként.
Fonyódra visszaérve a Vígadó Étterem várt minket vacsorával, és egy páratlanul szimpatikus, a szakmáját a legmagasabb szinten űző pincér fiatalemberrel. Először még csak-csak furcsállottuk, hogy a tudakozódás a fogyasztani szándékozott italok iránt így hangzik: “Most akkor kell a dzsúz vagy nem?”. Miután azonban meggyőződtünk róla, hogy ez így nála teljesen természetes, egyszerűen nem bírtuk harsány nevetés nélkül, ha csak közeledett, és pláne nem, ha ismét elengedett egy hasonló aranyköpést – szerencsére nem a tányérainkba. A számla azonnali rendezésének felajánlására a “Majd, ha megkajáltál, elintézzük…” válasz egyértelműen megerősítette bennünk az elhatározást, hogy ide mindenképpen visszajövünk, mert ennyire egyedi és közvetlen stílusban még sehol nem szervíroztak számunkra vacsorát. De tényleg, mindenkinek ajánljuk, és a konyha is rendben van!
közeli koktélbárba menet a fentebb elmesélt vígjátékszerű vacsorát követően harsány röhögéstől hangosan vonult a társaság. Ott már nem verbálisan, hanem a koktélok előállításának a szakszerű és gyors kivitelezésével sokkoltak minket, bár a legtöbben addigra már vigyorogtak, mint a – vacsora után ez nem meglepő – jóllakott ovisok. B52-től a Pina Colada-n át a Zombie-ig mindent megittak a csajok, de volt olyan is köztük, aki csupán alkoholmentes koktélkezelésben részesült. Talán gondolt a másnapi próbákra is már. A party-hangulatból nem volt egyszerű kiszakadni, egy kis “gyújtogatás” után azonban a társaság illumináltabb felének legnagyobb bánatára megkezdődött a visszavonulás a szálláshelyre. Ott már egy teljesen összekovácsolódott csapat tért nyugovóra, amit mit sem bizonyít jobban, mint a nap zárásaként elüvöltött figyelmeztetés az egyik aludni szándékozótól: “Ne nyikorgasd már azt az ajtót, mert szétütöm a fejed, ha kimegyek!” Vagy valami hasonló… :)

girls-club.hu