.

...




Ide írjátok a történeteket, melyek megtörtént veletek.....:) ami természetesen publikus!
Köszönöm mindenki nevében a csodás verseket, és az aktív tevékenységet.....:)

Egy vicces üzenet nektek!....:)
Hatalmas kagyló gyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már te is láttad?...........:):):)

Megjelölések: Tere, Tere-, egy, fere, kávé, mellett....:)

Megtekintések: 11

Válasz erre a beszélgetésre

HozzászólásokNemes Edit 1 napja-től
Hozzászólás törlése Igaz, hogy nem éppen vers, de igen tanulságos történet!
Budapesten történt, délután hatkor, csúcsidőben. Autóval sodrottam a Váci úton, ellenállhatatlan hömpölygésben. Alattam a négysávos út hirtelen hatsávossá szélesedett… Hunyorogva olvastam, mi van a táblán… Árpád híd? Nem jó, sávot kell váltanom!
Késő, itt valami sávelválasztó járdasziget húzódik! Átvágok rajta, talán sikerült… Csusszanást éreztem, nagyot rándultam, valami koppant, az autó keresztbe fordult, végül megállt.
Kóválygó fejjel kiszálltam. Rémülten láttam, hogy az utóm fennakadt a túloldalán kétarasznyi magas járdaszigeten, s belógott az út közepére, mint valami sorompó. Telefonálni kezdtem. Az autóklubban mondtak egyhavi nyugdíjnak megfelelő összeget, annyiért két óra múlva segítettek volna rajtam. Engem pedig sürgetett az idő: előbb-utóbb belém rohanhatott volna valaki. A pánik ott ólálkodott körülöttem. „Uram! – sóhajtottam. – Most mit tegyek?”
Behunytam a szeme. Így, kissé kirekesztve a Váci út porát, szelét, dübörgését, könnyebb volt folytatnom a gondolatot: Uram, köszönöm, hogy nem vagyok egyedül! Köszönöm, hogy itt vagy velem most is, itt, az út közepén! Csak magamat okolhatom azért, ami történt. Uram, köszönöm, hogy segítesz kijutni ebből a helyzetből! Ámen.
Arra riadtam, hogy megáll mellettem egy autómentő teherautó. Csörlővel s mindennel, ami szükséges. Két jóarcú fiatalember szállt ki a vezetőülésből, mondták, hogy véletlenül jártak arra, s jóformán percek alatt kimentettek a magam okozta kelepcéből. Biztonságba helyeztek, a felajánlott szerény fizetséget elfogadták, majd továbbrobogtak.
Megrendültem bámultam utánuk. Lélekben ott állok még ma is. Néha talán azt érezzük, hogy az életünk autója megrekedt. Jusson eszünkbe - ha lehet, hamarabb, mint nekem-, hogy szorult helyzetben első teendő: az imádság. Nem a telefonálás, nem az őssejtkivonat, nem az országos gyűjtés, nem a népszavazás - hanem mindezeket megelőzve: a bizalommal és hálával teli, őszinte beszéd az Úrral.

DÖBRENTEY ILDIKÓ

Mindenkinek szeretném megköszönni az egész évi gondos vers gyűjtését, és  a baráti kapcsolatok ápolását!!

Boldog , Meghitt, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok nagyon sok szeretettel.

Marika, Marilon@

RSS

© 2012   Created by ivcsek.

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek